Takács Irén: Az édesanya 

Ha beteg vagy, fáradt, 
És ha gyötör a bánat, 
Betakar, vigasztal, 
Megveti az ágyad. 
Szeresd ezért nagyon 
Az édesanyádat! 

Sokszor bizony rossz vagy, 
Talán nem is láttad 
Mikor a két szemén 
Könnyek vontak fátylat. 
Tiszteld ezért nagyon 
Az édesanyádat! 

Ő mindig gondol rád, 
Megvarrja a ruhád, 
Egész nap dolgozik, 
Késő estig fárad. 
Tiszteld, szeresd ezért 
Az édesanyádat! 

Gondolj mindig arra, 
Hogy a legdrágábbat 
Addig kell szeretni, 
Míg melletted állhat. 
Tiszteld, szeresd ezért 
Az édesanyádat! 

Szeresd édesanyádat 

Ő az, aki halkan 
Bölcsőd fölé hajol, 
Ő az, aki neked 
Altató dalt dalol. 
Megmosdat, megfürdet 
Megfésül szépen, 
Tündér mesét mond 
Lágy téli estéken. 
Amikor beteg vagy 
Ő az, aki ápol, 
Két szemében mennyi 
Aggódás, gond lángol. 
Ő az, aki mindig 
Imádkozik érted 
Nincs, óh nincs határa 
Nagy szeretetének. 
Tele van a lelke 
Érted égő fénnyel, 
Ne bántsd meg őt soha 
Engedetlenséggel.