40, Emlékezés Tamaska Gyula
Nagyon rég volt, mikor anyám
az ágyam fölé hajolt
és mosolyát szórva reám,
szép altatódalt dalolt.
Emlékezés Tamaska Gyula
Nagyon rég volt, mikor anyám az ágyam fölé hajolt és mosolyát szórva reám, szép altatódalt dalolt.
E kis dal is, mint minden szó, imádság volt az ajakán, mellyel érettem zörgetett... az Istennek ajtaján.
S ma, hogy eszembe jut újra a sok elnémult csata, letérdelek és folytatom... ahol ő abbahagyta.
De a könny és öröm között, csak suttogom ez imát: ezerszer köszönöm, Uram őt, a legdrágább anyát.
|