36, A hangod
Félálmomban telefonoztál.
Hallottam zengő hangodat.
Amikor már-már haldokoltál,
akkor is így hallottalak:
a tested rom volt, de a hangod
úgy szállt, mint hódító zene;
Garai Gábor A HANGOD
Félálmomban telefonoztál. Hallottam zengő hangodat. Amikor már-már haldokoltál, akkor is így hallottalak: a tested rom volt, de a hangod úgy szállt, mint hódító zene; hirdette, hited nem hanyatlott, szíved reménye száll vele. Mert a végső percig te semmit föl nem adva, színlelted is, hogy kiút mind a kín, mi eddig gyötört, majd enyhületbe visz. És bölcs, erős szóval igérted -bárcsak még most is hallanám-, hogy magam ellen is te védsz meg, hitvallóm, pártfogóm, anyám.
De szívesen eltűnnék hirtelen, hipp-hopp, ahogy mondja a varázslat, igéket mormolnék szűntelen, megrémítve apámat-anyámat, s kacagnék, amint keresnének égen és földön, fűben és fában, miközben dobogó szívvel lapulnék karnyújtásnyira, a gyerekszobában.
Köhintenék, anyám meghallja, rámismerne, és arca felragyog, csókolna csak, és meg se szidna, hipp-hopp, mikor eléje toppanok!
|