Anya csak egy van



Anya csak egy van, ki megszüli gyermekét,

A véréből, húsából való picinyke emberkét.

Akit a méhében is simogat, kedvesen becéz,

Mert már hall odabenn, neki mesét is mesél.



Állandó lesen van, figyel, hogy lélegzik,

Fülével meghallja, ahogy ébredezik,

Hol tigris, hol vad, hol lurkókat terelő juhász,

Hol sétál, hol fut növekvő gyermeke után.



Mosollyal mosolyra tanítja gyermekét,

Őszintén szeretve mond neki mesét,

A háttérből hallatja a nyugtató zenét,

Halász Jutka és mások kedves énekét.



Tanítja felülni, tanítja a fogást,

A betűk és a szavak kimondását.

Megtanítja vele az első lépéseket,

S azt, hogy hogyan kell élni az életet.



Ha boldog gyermeke, Ő is nagyon boldog,

Elűzné oly messze a szomorúságot.

Nincs semmi fontosabb a gyermekénél

A gyermek boldogságánál és az öröménél,



S miközben szeret, és büszke gyermekére

Észre sem veszi, hogy szaladnak az évek.

Hogy a piciny gyermek oly gyorsan felnőtt lett,

Hogy édesanyából boldog nagymamává lett.



S még nagyobb erővel adja szeretetét,

Értük adná akár az egész életét,

Mert semmi nincs fontosabb a gyermekénél,

Kit szerethet, becézhet, amíg csak él.