29. Anyámnak
Termő ékes ág, te,
jó anya,
életemnek első
asszonya,
Weöres Sándor:
Anyámnak
Termő ékes ág, te, jó anya, életemnek első asszonya,
nagy meleg virág-ágy, párna-hely, hajnal harmatával telt kehely,
benned kaptam első fészkemet, szivem a sziveddel lüktetett,
én s nem-én közt nem volt mesgye-hegy, benned a világgal voltam egyet.
Álmom öbleidbe újra visszatér - álmom öbleidbe újra visszatér!
Alabástrom bálvány, jó anya, életem hatalmas asszonya,
szemed Isis smaragd-dísze, tiszta, szép, hajad Pallas bronz-sisakja, színe ép,
csak arcodon lett keményebb minden árny, mint délutáni égen vércse-szárny.
Első szép játékom, jó anya, gyermekségem gazdag asszonya,
a kamaszkor tőled elkuszált, szemem a szemedbe nem talált.
Így tünődtem: "Mért szült mért szeret, ha örökre élni nem lehet?
Énmiattam annyi mindent öl, temet! Mért nem tett a hóba inkább engemet!"
A kamaszkor tőled elkuszált, férfi-szívem újra rád-talált,
férfi-szívem a szivedre rátalált, megköszön most percet, évet és halált.
Álmom karjaidba visszatér, álmom karjaidba visszatér…
Erős ház, szép zászló, jó anya, sorsomnak nyugalmas asszonya.
Majd ha cseppig átfolyt rajtam mind e lét, úgy halok az ős-egészbe, mint beléd.
|