Imádság

Mi Atyánk, Mindenek Ura, kereslek téged a mennybolt csillagfényködében, templomi boltívek homályában, a szeretet mámorában lebegve, a tudat mélyében búvárkodva…

Kereslek, te eget-földet formáló, molekulákat összefűző, örökkévaló Alkotó!

 Kiáltok hozzád hangtalan: láss meg engem és társamat: nézd ezt az emberpárt, akik vagyunk és akik segítségeddel egy új élet megalkotásának misztériumát gyakoroljuk. Neked ajánljuk a létünkből sarjadt, növekvő emberbimbót! Vedd őt oltalmadba, miként a világegyetem többi élőlényét, akiknek életét teremtő erőd sugárzása parányi magokból kicsíráztatja, virágoztatja.

  Te, aki planéták körforgását, működését vezéreled, lényei életútját vigyázod, tedd, hogy gyermekünk parányi, ám hasznos elemként illeszkedhessen a Nagy Egész kozmikus harmóniájába…

  Mi Urunk, aki az óriás albatrosz szárnyát megtartod a légi lebegésben és a molnárka-boglárka egyensúlyát is földi létében! Miként éltető Napunkat, altató Holdunkat, úgy vezesd őt is mindig a helyes úton. Segíts nekünk, szüleinek abban, hogy igaz  emberré neveljük. Hogy soha ne férkőzzön elméjéhez káros, rontó vagy önromboló eszme, kábulat vágya, agresszió vagy egyéb őrület örvényének vonzása. Tedd, hogy szelíd, derűs, éleselméjű, szorgos felnőtté váljon: hivő, szertő és szeretett, boldog emberré! Legyen áldások jókedvvel végzett munkáján és minden tevékenységén.

 Ezt kérem tőle, Atyám – Világszellem, Felsőbb Intelligencia. Nem tudom, minek nevezzelek, de tudom és érzem teremtő bölcsességed munkálkodását a bensőmben érlelődő magzat életlüktetésében.

  Ahogy segítesz emberré formálódásában, úgy tartsd meg őt mindvégig, kozmoszt is megtartó tenyereden!

Ámen…