Tarján Iza

Lágy ecsettel

Képzeletemmel, mint lágy ecsettel megfestelek újra és újra.

Testet ölteni készülő álmom, születendő gyermekem vajon milyen leszel? Szőke, kék pillantású, szelíd angyalarcú?
Huncut mosolyú, sötét fürtös, örökmozgó?

Hunyt szemem mindig más-más alakban lát…

   A gomolygó felhőkből, terjengő árnyakból, színes virágfejecskékből gyermekarcok néznek rám. Melyik a tiéd?

   Álmaimban szüntelenül változó alakban látogatsz. Saját, gyermekkori képmásomon édesapád szeretett vonásait hordozza az édes álomarc, amint feltűnik és eltűnik, mint víz alatt villódzó kincs.

   Tudom, érzem , ez a mi gyermekünké, azé, akit magunk és életünk összefonódásával most teremtünk és hívogatunk életre…

   A lelked már megszületett, kicsikém. Szavak nélkül elmondtad

Ezt nekem és én megértettem, hiszen sokat beszélgetünk az érzések

Azon titokzatos hullámhosszán, ami összeköti az anyát testében fejlődő magzatával.

   Képzeletemmel, mint lágy ecsettel festegetem külsődet, míg szeretettel, vigyázattal bensődet: személyiségedet építgetem.

    Szép, örömös érzéseimmel hangolom érzékeidet, lélekrezdüléseimmel közvetítem neked a természet, a világegyetem harmóniáját. Édesapáddal együtt szeretetteljes várakozást sugárzunk feléd, amire repeső mozdulatokkal válaszolsz. Látom majdani, egészséges testecskédet, hallom boldog kacajodat.

  Elbűvölő muzsikát, verseket, meséket küldök feléd, szép képek hangulatát. Madarak szárnyalása, fák, virágok tánca láttán érzett örömömet is mind megosztom veled.

    Régről ismerős és mégis csupa izgalmas meglepetést, boldogságot hozó gyermek leszel: új kor új embere!

    Képzeletbeli lágy ecsetemmel rajzolgatom rózsaszín testedet.

  Bármilyen alakot öltesz, egyszeri csoda leszel. Az, aki még soha nem volt, aki megismételhetetlen!

  Aki eljött hozzánk, hogy a mi gyermekünkként élje életét.