38, Kertbe ment
Uram, én nem tudom, milyen a kerted,
a virágod és a pázsitod,
Én nem tudom, virágok ültetését,
ágyásaidban hogy igazítód.
Áprily Lajos: A kertbe ment
Uram, én nem tudom, milyen a kerted, a virágod és a pázsitod, Én nem tudom, virágok ültetését, ágyásaidban hogy igazítód. Csak azt tudom, hogy kendőjét levetve júniusi vasárnap hajnalán, beteg lábával és beteg szívével bánatosan kertbe ment anyám. Uram, tele volt immár félelemmel, sokszor riasztó árnyék lepte meg, de szigony-eres, érdes két kezével még gyomlálgatta volna kertemet. A kicsi teste csupa nyugtalanság, s most elgondolni nem tudom, hogy ül. Virágosodban könyörülj meg rajta, hogy szegény ne szenvedjen tétlenül. Mezőiden ne csak virágmagot vess, virágaid közé vegyíts gyomot, hogy anyám keze gyomlálhassa kerted: asphodelosod és liliomod.
|