Semmi sem lehet izgalmasabb annál az életben, mint ha gyermeked van, tiéd és mégis rejtelmes idegen. Te vagy a kapu, melyen át a világra született, neked adatik meg, hogy néhány évig a gondját viseld. Aztán elhagy, s te csak figyeled, hogyan bontja ki saját szabad életét. Mint egy különleges virág, melyet idegenből hoztál, elültetted, s alig győzöd kivárni, mivé bontakozik...
(Agatha Christie)

Egy újszülött vallomása

Amíg benned éltem,
Bölcsőm volt a tested,
Befelé figyelve
Kívánságom lested.
Hívogató élmény
Érzem, hogy közeleg,
Segítsetek, kérlek,
Hadd menjek közelebb.

Mikor megszülettem,
Bár szemedet láttam,
Bevallom most már,
Kicsit visszavágytam.
S egy halk szavú asszony
Meghallván a vágyam,
Apa mellkasára
Odafektet lágyan.

Ám te megnyugtatón
Karjaidba vettél,
Felkínálva emlőd,
Csendben megetettél.
Hogy míg átöleli
Kicsiny hasonmását,
Boldogan hallgassam
Szíve dalolását.

Lassan tisztult a kép,
Erősítve bennem
Keserédes érzést:
Íme, megszülettem.
Meleg tenyerével
Simogatja bőröm,
Ha elszenderednék,
Most ő lenne őröm.

Születtem embernek,
Eredendőn jónak,
Erre a világra
Földi halandónak.
Megpihen a test, és
Ünnepel a lélek,
Gondolatban anya
Festett ilyen képet.

Megjöttem, itt vagyok,
Éppen körülnézek.
S egy ismerős szempárt
Felismerni vélek.
Olyan jó így együtt
Feküdni az ágyban,
Mama pocakjában
Ilyen álmot láttam.



Békés biztonságban
Indul földi létem,
Hálásan köszönöm
Csendes születésem.

Ha a gyerekek megtanulják,

• hogy a boldogság nem attól függ, milyen foglalkozást űz, hanem hogy kicsoda;
• hogy jobb adni és megbocsátani, mint elvenni és bosszút állni;
• hogy az önsajnálat nem enyhíti a szenvedést, hogy azon csak belső elszánással és lelkierővel lehetünk úrrá;
• hogy nem uralkodhatnak a körülöttük levő világon, de saját lelkükön igen;
• hogy akkor lesznek jó emberi kapcsolataik, ha többre értékelik a barátságot a saját önző énjüknél, a kiegyezést a büszkeségnél, az odafigyelést a tanácsosztogatásnál;
• hogy ne gyűlöljenek valakit azért, mert félnek a másságától, de féljenek az effajta gyűlölettől;
• hogy az igazi erő abban rejlik, ha felemelünk másokat, ha ellenben elnyomjuk őket, az csak látszaterő;
• hogy a kívülről jövő dicséret hízelgő, de értelmetlen, ha nem párosul önbecsüléssel;
• hogy egy élet értelmét nem az anyagi javak felhalmozásának éveivel kell mérni, hanem azokkal a pillanatokkal, amikor önmagunkból adtunk másoknak - adtunk bölcsességet, reményt, vigaszt és szeretetet;
• hogy az emberek szépségét nem a szemünkkel, hanem a szívünkkel látjuk; és habár az idő vasfoga vagy a sors nehézségei megrongálják a külső burkot, ugyanakkor megedzik a jellemet és új perspektívákat nyitnak;
• hogy ne ítélkezzenek mások felett, mert mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai; és hogy melyik nyilvánul meg, az sokszor a kívülről jövő segítségtől vagy bánásmódtól függ;
• hogy mindenkinek megadatott az egyediség ajándéka, az élet célja pedig az, hogy ennek az adottságnak a legdrágább gyöngyszemeit megosszuk a világgal

Ha a gyerekek mindezeket megtanulják, és alkalmazni is tudják őket a gyakorlati életben, akkor nem lesznek gyerekek többé - akkor áldássá válnak ismerőseik és kimagasló példaképekké az egész világ számára.
(David L. Weatherford)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.